N ö v é n y b e m u t a t ó
A májusi napok melege a nőszirmok virágait is előcsalogatta. Különleges árnyalatú és rezgésű szirmai így még teljesebbé tették a tavaszi kerteket. Görög eredetű neve, az Iris, szivárványt jelent. Nem véletlenül kapta e sokszínű virág és szemünk sokszínű szivárványhártyája is ugyanazt a megnevezést.
Nagyon gazdag növénycsoport, nálunk legismertebbek a több, mint negyvenezer bejegyzett fajtával rendelkező szakállas nőszirmok (Iris x barbata), melyek között vannak 15-30 centiméter magasra növő alacsony, és 70 centiméteres, vagy annál magasabb virágszárúak is.
Napos, meleg kertrészben, jó vízelvezetésű talajban a legszebbek. Ha közelebbről megnézzük töveiket, a talaj felszínén láthatóak rizómáik Ezeket ne takarjuk be, felső részük mindig maradjon a föld felett. Van olyan ismerősöm, aki azt hitte, könnyen kiszáradhat a növény, ha a „gyökere” kilátszik, ezért minden évben tett rá földet. A nőszirom pedig egyre magasabbra törekedett, mindig úgy helyezkedett, hogy a végén a rizókmák a föld színe fölé kerültek. Aztán ma már egy kis dombocska tetején nyílik.
A nőszirmokat öntözni csak ültetéskor és nagyon száraz nyarakon szükséges. A töveket 3-4 évente érdemes átültetni, hogy dús virágzásában gyönyörködhessünk. Ha a rizómákat nem szedjük szét, idővel csökken a virágok száma. Július-augusztusban, amikor a szárak teljesen leszáradtak, elkezdhetjük a munkát. Először készítsük elő a talajt. Legalább 30 centiméter mélyen ássuk fel a földet, keverjünk bele humusztrágyát, majd a rizóma darabokat vízszintesen helyezzük el úgy, hogy felső része kicsit kilátszódjon a földből. Számoljunk azzal is, hogy a talaj néhány centimétert később ülepedni fog. Törpe fajtáknál 20 centiméterre, a magasabbakra növőknél a rizómák 40-50 centiméterre kerüljenek egymástól, hogy a töveknek legyen helyük a növekedéshez. Így kialakíthatunk kisebb-nagyobb nőszirom foltokat a kertben, de telepíthetjük sorban is a töveket.
A szakállas nőszirmok nemesítésének nagy hagyományai vannak Franciaországban, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban, fajtaköre évente közel ezerrel növekszik.
Az ókori Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban a később firenzei nősziromnak elnevezett (Iris florentina) faj volt ismert. Illatszerként, fűszerként is kedvelték, orvosságként is alkalmazták. Rizómáját ibolyaillata miatt hazánkban ibolyagyökérnek hívták.
