A magyar földműves Mihály napkor vetett számot az év eredményeiről: a betakarított termés minőségéről és mennyiségéről. Szent Mihály után már a jövő évért dolgozunk, az elkövetkező év előkészítése történik, a területek megtisztítása, trágyázás, magvetés és palántázás talajának előkészítése.
Hogy csinálták ezt őseink? Pontosan nem tudjuk, de, hogy mit termeltek a zöldséges kertben, milyen növényeket ápoltak a veteményes szélén, a fűszer- és gyógynövényesben arról vannak adataink. A régészet egy viszonylag fiatal ága a környezetrégészet sok adatot szolgáltat az őskori természeti- és kultúrtájról, az őskori népek művelési szokásairól.
A régészeti ásatások történeti kori rétegeinek magmaradvány-vizsgálataiból és több ezeréves pollenekből a korabeli természeti környezet és a földművelés feltérképezhetővé válik.
Az Észak- és Közép-Mezőföld területén a régészeti kutatások eredményei arról vallanak, hogy a bronzkorban már különböző művelési ágakra osztották a gazdálkodásba vont területeket. A kora vaskor: Hallstatt kor fejlettebb agrotechnikája a művelési ágak szélesedése és további szétválása - szántó, legelő, zöldséges, gyümölcsös, komlós és szőlőskert - színes tájstruktúrát eredményezett.
A lejtős területeken ligeterdők, hagyásfás legelők, az erózió veszélynek kevésbé kitett alföldi területeken szántók, zöldséges- és gyümölcsös kertek voltak. A zöldségesek és gyümölcsösök belső szerkezetéről ismereteink nincsenek, de bátran feltételezhetjük, hogy a ma is gyakorlatban lévő biológiai kertművelés tarka rendje jellemezhette őket.
A százhalombattai Régészeti Parkban, a 3000 éves halomsírok közelében évről-évre kísérletet teszünk a középső bronzkori (Kr.e. 1300 tája) kertgazdálkodás bemutatására.
A nagyrévi kultúra idejéből származó épület mögötti bemutatókertben a bronzkor jellemző hüvelyes növényeinek, a szegletes lednek, cicor lencse, étkezési lencse, lóbab, borsó és csicseri borsó termesztése folyik, soros művelésben.
A szomszédos középső bronzkori lakóház előkertjében a természetes vegetációból gyűjtögetett fűszer- és gyógynövények évelőágyásai tekinthetők meg. A fakerettel szegélyzett ágyásokban évről-évre kihajt és fejlődik a citromfű, írisz, zsálya, orvosi ziliz, mezei és kék iringó, macsakamenta, lómenta, borsmenta, cickafark, szappanfű, orbáncfű és salamonpecsét látható. A festőmályva, lándzsás útifű, bojtorján, erdei mályva évről-évre a park területéről kerül begyűjtésre. A kertben magról szaporodik pasztinák, vadmurok, gémorr, somkóró.
