A „Cimitero Monumentale” Milano legnagyobb köztemetője, 1866-ban, öt évvel az egységes Olasz Királyság kikiáltása után létesítette a város azzal a céllal, hogy a köztemetőben egyúttal nemzeti sírkertet is alapítsanak. A sírkert rendkívül gazdag, a sorok között sétálva az az érzésünk egy szoborparkban járunk.
Milánó járul hozzá a legnagyobb mértékben az olasz gazdasághoz, ez Itália leggazdagabb városa és ez a temetőben is érzékelhető. Az emlékműveket, kriptákat a kor híres építészeivel terveztetik, híres szobrászaival készítetik.
A bejáratnál áll a hírességek csarnoka, Milano város és az ország híres halottainak állítva emléket: többek között az irodalmi Nobel-díjas író, Salvatore Quasimodonak és Allessandro Manzoninak sírja is itt található.
A parcellákban sétálva világmárkák nevét olvashatjuk, itt nyugszanak a Campari és a Pirelli család tagjai.
Az olasz egység szimbólumának Verdinek emlékhelye található a temetőben, mert az itteni hivatalos temetés után a Casa di Riposo per Musicistiban helyezték végső nyugalomra az olasz opera géniuszát. Arturo Toscanini karmester és a Scala híres direktorának sírja azonban itt található, bár száműzöttként New Yorkban halt meg.
A milánói köztemető fogadta be Perón elnök bukása után felesége koporsóját, miután az új kormány kiutasította Evita Perón holtestét Argentínából. Álnéven rejtették el Evita bebalzsamozott és még ép holttestét, majd Perón harmadik felesége,ki átvette férje helyét, még is csak engedélyezte Evita földi maradványainak haza szállítását.
