K a l a n d o z ó
Az Amerikai Egyesült Államok észak-nyugati részén, az Olympic félszigeten egy csodás mesevilágot idéző esőerdőt talál az arra járó. Az erdő az Olympic Nemzeti Park részeként a Hoh folyó völgyében éli évszázadok óta minden napjait.
Több száz éves fák, mohák, zuzmók, páfrányok…. csend... a múlt, a jövő, az örök élet illata. A természet szinte érintetlen, a látogatók csak a kijelölt utakon haladhatnak. De ezt talán senki sem bánja, hisz így is minden, ami fontos, látható, szinte tapintható.
Ahhoz, hogy ezen a területen gazdag növényzet élhessen, enyhe tengerparti klíma szükséges. A tél ritkán fagyos, nyáron pedig a hőmérséklet csak néha emelkedik 25 C fölé. Gyakori a köd, évente 1400 milliméternyi csapadék hullik.
Az ember szerencsére hagyta, hogy itt a természet a maga ura maradjon, így nyomon követhetjük, ahogy a kidőlt fákon új élet indul. Minden letört ág, gally, vagy kidőlt fatörzs a helyén marad, s anyaga a természet íratlan szabályai szerint kerül vissza a körforgásba.
A fenyőfélék közül a mérsékeltövi esőerdőkre a száz méter magas Sitka fenyő (Picea sitchensis) jelenléte a legjellemzőbb. A lombos fák közül a nagylevelű juhar (Acer macrophyllum) az a fa, melyeket a mohák és zuzmók bevonnak. Hatalmas, ágakról, törzsekről lelógó moha-függöny borít mindent. Az óriási súly alatt néha letörnek az ágak, így a talajt is puha rétegben fedi a mohák és a zuzmók szőnyege. A fák különleges gyökereket bocsátanak ágaik elágazódásából a zöld fonatokba, s ezeken keresztül táplálják, segítik egymás életét.
Ez a zöld, puha moha-bevonat teszi igazán sejtelmessé az erdőt. A fény átszűrődik rajta, a zaj tompul, s minden olyan időtlennek tűnik. A látvány fantasztikus.
A Sitka fenyő mellett a jellemző fafaj a nyugati Hemlock fenyő (Tsuga heterophylla), mely 60-80 méter magasra nőhet itt és akár 500 év feletti kort is megérhet. Az óriás tuja (Thuja plicata) szintén 60-80 méter magas lesz, de ezer éves példányait is láthatja a sétáló. A Douglasz fenyő (Pseudotsuga menziesii) 100 méternél is magasabbra nőhet és ezer éves születésnapját is megünnepelhetné. Ebben az erdőben sok 600 évnél is idősebb Sitka fenyő él, melynek magjai csíráznak elsősorban a korhadó törzseken, hisz a mohával sűrűn beborított talaj nem kedvez a rosszul csírázó magoknak.
Az örökzöld tűlevelűekhez társul a lombos fák közül a nagylevelű juhar (Acer macrophyllum), a szőlőlevelű juhar (Acer circinatum), a szögletes nyár (Populus deltoides), az enyves éger (Alnus glutinosa). Pálmák, bambuszok, páfrányfenyők, kúszó liánszerű növények csak a trópusi esőerdőben élnek, itt nem.
Természetesen a területet különleges becsben tartják. 1976 óta Bioszféra rezervátum, s 1981 óta a Világörökség részeként kap külön figyelmet.
