Évszakok a kertben
Valamikor az 1700-as években került a muskátli Dél-Afrikából Európába. A ma kapható és kedvelt fajták már nemesítés eredményei, vannak köztük olyanok, melyek telt virágaikkal, mások színes leveleikkel is díszítenek. Magyarországon a kerti-, vagy közönséges muskátlit (Pelargonium hortorum) szerették meg, Ausztriában a futó-, vagy csüngő muskátli (Pelargonium peltatum) látható gyakrabban az erkélyeken. Ennek egyik oka, hogy a kerti muskátli jobban szereti a páraszegény magyar nyarakat, mint a futó.
Elérkezett augusztus vége, szeptember eleje, ami a legjobb időpont ahhoz, hogy a muskátli tövekről dugványt vágjunk. Ezzel akkor érdemes csak fáradoznunk, ha a muskátli teleltetése megoldható. Különben a muskátlit tekintsük egynyári növénynek, ami elfagyhat, és tavasszal vegyünk új töveket.
Dugványvágás előtt egy nappal a muskátlit alaposan öntözzük meg, hogy a sejtek vízzel teltek legyenek. Válasszuk ki az egészséges, életerős töveket, a gyenge és beteg példányokat ne szaporítsuk.
Az egészséges tövekről éles késsel 8-10 centiméter hosszú hajtásdarabokat vágjunk le. Vagy figyeljünk a megadott méretre, vagy egyszerűen felülről számolva nagyjából a negyedik levél alatt két centivel metsszük el a hajtásokat, majd szedjük le az alsó leveleket. Gyorsítja a gyökeresedést, ha a hajtásvégeket gyökereztető porba mártjuk. Ezután ültessük el a kis darabokat laza, jó vízáteresztő talajkeverékbe, majd öntözzünk.
Az újonnan cserépbe vagy ládába ültetett növények kerüljenek világos, 20-25 C körüli meleg helyre. Esetleg néhány hétre le is fedhetjük őket, hogy párásabb levegő legyen körülöttük. A muskátli dugványok négy héten belül már gyökeresek. Fontos, hogy a föld nyirkos legyen, de azért ne vigyük túlzásba az öntözést, mert a pangó víztől a szár megfeketedhet, és a növény elpusztul.
