N ö v é n y b e m u t a t ó
Parkokban, városi zöldfelületeken és magánkertben is egyre több helyen tűnnek fel a júniusban hosszú szárakon virágcsokrokat nevelő szúrós, zöld levelű növények. A fehér, krémszínű, vagy éppen sárgásfehér harang alakú virágokat sűrűn egymás mellett nyitó pálmaliliomok Közép-, és Észak-Amerikában őshonosak. Aki év közben csak a zöld, zöldeskék árnyalatú veszélyesen szúrós leveleket veszi észre, annak igazi meglepetés a virágnyílás ideje.
A növény legismertebb fajtája hazánkban a fürtös pálmaliliom (Yucca filamentosa). Ezt láthatjuk a Margitsziget Japánkertjében és például a Gellért tér környékén is.
Szárazságtűrő, lassú növésű évelő. Homokos, meszes, tápdús talajban érzi jól magát, mint a pálmaliliomok általában. Déli fekvésbe telepítsük, ahol a nap minden szakában éri a fény. Szára fásodó, alsó levelei fokozatosan leszáradnak, a levelek szélén leváló rostokat láthatunk. Hosszan tartó szárazság, aszály idején meghálálja az öntözést, ezzel segíthetjük dús virágzását.
A pompás pálmaliliom (Yucca gloriosa) szintén lassú növekedésű, idővel törzset és nagy, több tőből álló levélrozettát nevel. A szakirodalom szerint -18,- 20 C-ig fagytűrő. Meglátjuk, egy nagyon szép példánya nevelkedik már 6-8 éve a kertemben. Az idei budapesti telet gond nélkül átvészelte. Most május végén már három „virágcsokrot” hozott. Az évek multával egyre szélesedik a tő, egyre újabb levélrozettákat nevel és remélhetőleg egyre több virágszárat hoz majd.
A levéltetvek sajnos nagyon kedvelik. Idén úgy tűnik, mintha a kert összes levéltetvét begyűjtötte volna azalatt az egy hét alatt, amíg nem voltam itthon. A virágok a levéltetvek szívogatásainak köszönhetően láthatóan legyengülnek, így sokat veszt a szépségéből a tő. Sajnos permetezni kell a hívatlan látogatók ellen.
A pálmaliliomok virágai nálunk nem termékenyülnek meg. Igazi mediterrán hangulatot varázsolhatunk kertünkbe, ha sziklakerti évelők, mediterrán cserjék, esetleg ciprusok társaságába ültetjük őket.
