Az örök ifjúságot adó aranyalmafát őrző nimfák a heszperidák voltak . A legendák szerint kertjük a világ nyugati peremén, a földet körülölelő Ókeánosz partján volt. Talán valahol ott ahol ma az örök fiatalságot szomjúhozó Amerika található. Vagy talán az Ég peremén azon a határon, melyen átlépve megszűnik az idő és nincs fiatal és idős. A kert fájának gyümölcse az aranyalma újra- és újra befolyásolták az emberiség mitikus történetét. Ez az a fa mely a tudásfájának szomszédságában állt, ez az a fa melyről már nem szedhetett gyümölcsöt Éva, mert azt Ladón a sárkány megakadályozta abban. Így az emberiség a tudás fénye mellé nem kapta ajándékul az örök fiatalságot. A Paradicsomból a földi világ sötétségébe száműzött emberiség útravalóul elhozhatta a heszperidák mécsként világító apró kerti virágait. Ezek az apró virágok a nyári éjszakákat „világítják be”, mikor már távolinak, szinte elveszettnek tűnik az a melegség és világosság, mely a földi világ legsötétebb napján, a bűnbeesés éjszakáján a fény megszületésének ünnepén mindenki szívében évről-évre kigyúl.
A heszperiszek virágos kertjét ilyenkor, a tél vége előtt, tervezzük meg, mert egy-egy faj magjait a tél végén el is kell vetnünk a szaporító ládákba.
A heszperiszek virági éjjel illatoznak, a napnyugta után, a nappali fényben általában teljesen szagtalanok. Éjszakai „kicsapongó” életük valóban a megtermékenyülésükkel függ össze. A sötétben is sárgán, fehéren fénylő szirmaikkal és édes nektárillatukkal az éjszaka lepkéit, bogarait csalogatják magukhoz.
Téli palántanevelés:
A magról szaporított, kiültetésre előnevelt, fiatal növényként nevezzük palántának.
A palánta nevelést tél végén január-februárban fajtól függően eltérő időpontban végezzük, ezért tájékozódjunk a vetés idejéről.
Töltsük meg a szaporító ládát nedves fölkeverékkel, ha nem zacskós kerti talajt alkalmazunk, hanem szabadföldi kerti talajba szeretnénk vetni akkor vetés előtt két-három héttel készítsük elő a ládát és tegyük melegre, hogy a gyommagvak kicsírázhassanak és kigyomlálhassuk a ládát a kultúrnövények vetése előtt.
A ládába helyezett földfelesleget húzzuk le és nyomófával tömörítsük a talajt, majd szórjuk ki a magvakat és vékony rétegben – szűrősegítségével – takarjuk be földdel a vetést. Nagyon kis magvakat homokkal keverjük össze, úgy könnyebb egyenletesen kiszórni a kerti talajra. A ládát tegyük egyenletese meleg helyre és óvatosan, de rendszeresen öntözzük. A kikelt palántákat cserepezzük át, hogy egészségesen nőhessenek, formálódhassanak. A palántákat a tavaszi fagyok elmúltával ültethetjük ki végleges helyükre, a virágágyakba.
Népdalaink violája (Matthiola incana) lassan szintén a múlt növénye lesz, mint a heszperidák mitológiája, pedig nagyanyáink paradicsomában évről-évre csodálatra ösztönözte a kertnézőket, éjszakai illatfelhőjük feledhetetlen. Magját februárban vetjük, a palántákat áprilisban ültetjük ki. A 40-90 cm magas növény hosszú virágfürtöket bont, a fehértől a rózsaszínen át a mély bordóig és püspök liláig. Telt virágai nappal sokszor összecsukódnak és csak este felé nyílnak meg, ezért a növényt elsősorban odaültessük hol esténként tartózkodni szoktunk. A bokros növekedésű növény színkeveréke önállóan is kitölt egy virágágyást, nem szükséges másokkal társítani.
A parasztkertek állandó vendége volt, ma már csak ritkán ültetett virág a sárgaviola (Cheiranthus cheisi). Az angolok falvirágnak hívják egy régi mondában betöltött szerepe miatt: egy fiatal leány szerelmével megpróbált egy magas falon át menekülni üldözőik elől, de a leány visszazuhant és meghalt, igaz szerelméért a tündérek violává változtatták a leányt így holtan sem jutott üldözőik kezére. Nálunk téli violának is nevezték, mert kedvező fekvésben áttelel és magját elszórva újra kihajt. Palánta nevelését a többi virágtól eltérően nem a tél, hanem a tavasz végén májusban végezzük és a nyár utóján kifejlődő palántákat fagymentesen teleltetjük az első évben, a hajtásvégeket bátran csípjük vissza ültetés előtt, így elősegítjük a bokrosodást. Meleg fekvésű keressük számukra kertünkben hol van remény a további vegetációs ciklusokban a magról kellésre. A középmagas növény tavasz végén fürtökben nyílik, az alapfaj sárga , a kedvelt fajták azonban inkább a piros és a bordó színváltozatai.
