HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
Green City akkreditált okleveles kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »





Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

A hétvégét a lagúnák városában töltöttem. A városban már többször jártam, de hosszú évekkel ezelőtt,  az olaszországi nászút alatt nem álltunk meg Velencében, legnagyobb gyermekem születése mégis Velencének köszönhető.velence_1.jpgA Művészeti Egyetem reneszánsz hangulatú kertje a Akadémia hídjának (Ponte dell'Accademia) keleti hídfőjénél.

Az elmúlt két napban volt időm újra gondolni mindazt amit Velencéről tudunk, vagy mit a velenceiek szeretnének ha úgy tudnánk rólunk.

Vegyük mindjárt a városkeletkezése körüli megtévesztő hagyományokat. A turistakalauzokban előszeretettel dicsekszik Velence trójai ősökkel, de a venétek, akiktől bizonyítottan a város lakossága származik a Balkánon élt  illír népből származik, melyeket félelmetes kalózokként tartott számon az ókor. Talán éppen ezért szeretnének a magas műveltségéről és szellemi fölényéről ismert Ida-hegyi nép, a trójaiak leszármazottai lenni.velence_3.jpgA Ponte dell'Accademia nyugati hídfője

Ha a bedekkereket tovább olvassuk, megtudhatjuk Attila kegyetlenkedései elöl menekültek a venétek a szigetvilágba, de régészeti leletek sokasága azt bizonyítja, hogy több mint száz évvel később, 568-ban a Veneto vidékére özönlő Longobárdok pusztításai kényszerítették a szigetvilágba menekülni a lakosságot.

Pár száz év alatt az iszapos szigetvilágban cölöpökre alapozott palotaváros épült, gazdag kereskedelmi kikötőkkel, piacokkal.

velence_5.jpgLakóház belsőudvara a történelmi városrész szívében.

A politikusok és egyes történészek által is sokszor dicsőített „liberális köztársaság” története az első dózse 697-es megválasztásával indul. Milyen is volt ez a liberális köztársaság? Az első dózsét a bizánci császár nevezte ki, érdekesség, hogy az utolsót  Napóleon (később szintén császári címet viselt) menesztette 1797-ben.

velence_6.jpgLoggia-kert, minden talpalatnyi helyet ki kell használni.

A dózse rangja közvetlenül a bizánci császár címe után következett. A bizánci befolyás múltával a dózsét a szabad polgárok népgyűlése választotta, de természetesen csak a tehetős, politikai súllyal rendelkező családok tagjaiból, majd a kiváltságos patríciusokból álló Nagytanács kezében volt a választás joga és a valós  politikai hatalom is. A megválasztott dózse a palotába költözött (hol nem volt fűtés, múlt vasárnap ott kb 3-4 C° lehetett, 3 óra elteltével úgy éreztem lefagytak a végtagjaim) és haláláig a palota fogja volt, onnan ki nem léphetett.

velence_7.jpgA Papadopoli park bejárata a Piazzale Roma keleti határán.

 

A liberális város minden polgárának minden léptét szabályozta, az emberek névtelenül feljelenthették egymást, a dózse-palota folyosóján található "igazság szájába" dobva vádaskodó levelüket. Jogszolgáltatásuk jelmondata a következő volt: "A jog az igazság előtt jár!" Ezt tovább értelmezni nem szükséges. Az "elmaradott középkorban" a ma szabadelvűnek tekintett város rabszolgákat tartott és rabszolgákkal kereskedett, eltűrte a keresztényvilág által tiltott kamatot. Az uzsora-civilizáció bölcsője jó pénzért a keresztényvilágra törő török hadtest szállítója volt.

A város védő szentje, mint széles körben ismert: Szent Márk, az evangélista.  Bármely turista kalauzt lapozzuk is  mindegyik ugyanazon szavakkal tájékoztat arról, hogy a város 815-ben hazaszállította Egyiptomból a szent ereklyéit. Ez a mondat azért kedvencem, mert bár mindenki számára lehetetlenséget állít mégis ezerszer leírták már és az idegenvezetők több milliószor elmondták már. Hazaszállítani azt lehet aki korábban ott élt, de Márk nem élhetett Velencében. Szent Márk, Péter apostol követőjeként sokfelé eljutott, majd Egyiptomban térített, megalakította a kopt egyházat és ott halt vértanú halált Kr.u. 72-ben, az 500 évvel később alakult városban nem járhatott, tetemét tehát nem hazaszállították, hanem elhozták Alexandriából, ahol valóban hosszú éveket élt az evangélista, valószínűsíthetően illegálisan (netán ellopták).

velence_2.jpg

A város nem csak Karnevál idején, de mindig, télen-nyáron, nappal és éjjel álarc mögé rejtőzve alakoskodik, ámítja látogatóit és önmagát. Egyet azonban nem tehet meg, bár az éltető vízen él, a Paradicsom kertje nem az övé, a milliárdnyi cölöpön élő város kertek létesítésére csak zsebkendőnyi területeket tudhat magáénak.

Címkék: kalandozó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr685053094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)
süti beállítások módosítása