A tavasz az idén valahogy sehogy sem ébred. De ha a hideg ellenére kimegyünk a kertbe látjuk: a fák még kopaszak, de rügyeik készülődnek, a gyep már szálanként zöldülne. A földben szunnyadó mag csírázik, a tavaszi hagymások már mutatják magukat. Sarjad az élet. Szokatlanul hosszú, mély álmából az idén nagyon lassan ébredezik a természet. De pár napon belül az élet körfogásában újra itt lesz –reményeink szerint - a kikelet.
Az elkövetkező napok kerti munkái:
Első dolgunk legyen a gyepgondozás. Gyengéden gereblyézzük át a füvet, hogy több levegőhöz jusson. A téli fagyok után nem árt egyszer a gyep könnyű hengerezése sem. Talán a hónap végén a fűcsúcsát már egyszer lenyírhatjuk.
Hazánk éghajlati adottságain ne az angol pázsitról ábrándozzunk, inkább az ókori és középkori költészet virágos gyepfelülete legyen vágyaink középpontjában. A virágos gyep, amelyben a fűfélék mellett a hagymások és a virágzó kétszikűek nőnek valóban költői szépségű.
Vigyáznunk kell, hogy a virágos növények ne nyomják el teljesen a gyep fűféléit, de ne is ritkítsuk ki őket drasztikusan. Különösen szép a tavaszi virágos gyep. Elvirágzás után hagyjuk, hogy maguktól száradjanak le a gyep virágos hajtásai, idő előtt ne kaszáljuk le őket, virágzás után 2 hét alatt visszahúzódnak a földbe. A gyep könnyebb gondozása érdekében csoportosan telepítsük a tavaszi gyep virágos növényeit.
Csak tavasszal láthatók kertünkben a kankalinok, előbújnak a levelek, majd nyílik a virág és aztán a levelek elszáradásával visszahúzódik a növény a földbe. Latin nevük primula arra utal, hogy elsők között nyílnak az évben virágai. A mérsékelt övben honos növény fagymentes napos, fekvésben jó vízáteresztő talajon fejlődik szépen és ez esetben át is telel, évről-évre újra kihajt. A néphagyomány „Szent Péter kulcsainak” nevezi a kankalint és Mária növényként tisztelték, mert Mária fia által, Jézus húsvéti áldozatával nyílt meg az embervilág számára a mennyek kapuja.
Ugyancsak tavaszi kertünk növényei a krókuszok, a kankalinhoz hasonló körülmények között számíthatunk kora tavaszi megjelenésére. Hagymáit augusztusban dugjuk el, ha cserépben virágzó töveket vásároltunk, hogy a megérkezni nem akaró tavaszt a lakásba varázsoljuk, akkor elnyílás után bátran kiültethetjük a krókuszokat a kertbe, jövőre újra nyilain fognak. A krókusz, vagy sáfrány régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és még a főisten is megittasult az illattól, Kleopátrai is sáfrányban fürdőt ha hódítani akart. A Keleten ma is afrodiziákumként használják virágját.
Az ibolya hívatlan vendége kertünknek, a fák félárnyékában telepszik meg szívesen, ott ahonnan a fű amúgy is visszahúzódik, így tehát gyeppótlónak tekinthetjük, mert erdei hangulatú, leveles kis „bokrai” egész évben megmaradnak. A görög mitológia szerint az ibolyát Zeusz, kedvesének Iónak örömére teremtette. Az ibolya apró lila virágai Krisztus mennyei királyságáról és Mária és az asszony lét alázatosságáról is mesélnek. A néphiedelem szerint ha szemünket az év első ibolyájával bedörzsöljük, akkor az év során a betegségek elkerülnek bennünket.
Az egyiptomi menekülés alatt hullatott Mária-könnyeket jelképező százszorszép magától is nő kertjeinkben, hagyjuk és örüljünk látványának, nem szükséges két naponta kaszálnunk. A rendszeresen öntözött napfényben fürdő gyep növénye a százszorszép. A germánok a szerénységéről ismerték a százszorszépet és Ostarának, a tavak istennőjének szentelték. Virágja Beethovent is megihlette egy dal erejéig.
A főcím képet a temesvári Bartók Béla Líceum honlapjáról kölcsönöztem.
