Peru és Bolívia nemzeti virága, a qantu, vagy cantuta (Cantua buxifolia) az Andok emberei számára már az Inkák előtti időkben is fontos volt. A Napisten szent növényeként tisztelték, virágjának mintájával gyakran díszítették edényeiket, textiljeiket és szertartási vázáikat is.
Érdekes módon e növényt Pachamama, a Föld Istennőjének a növényeként is számon tartották, így a termékenység szimbóluma lett.
A cantuta 2300 - 3800 méteres magasságban él, Peru déli vidékein, és Észak-Bolíviában őshonos. A Titicaca tó környékének szigetein gyakori. Jól fejlődik, ha 40%-nál magasabb a páratartalom, jó vízáteresztő a talaj, és sok a napsütés. Kertekbe gyakran ültetik, virágját a méhek és a kolibrik is kedvelik.
Amikor virágzik, és szirmain átsüt a Nap, a bokor szinte vörösen izzik a színes virágharangoktól. Akkor, ott a Napisten, tartják…
Peruban a cantuta virágához legenda is kötődik: valaha volt két virágzó királyság, de a két király, Illimani és Illampu, nem tudott békében élni egymás mellett. Irigyelték egymás gazdagságát, ezért háborúzni kezdtek. A csatában mind a ketten halálosan megsebesültek. A két király megeskette a fiát, hogy bosszút áll. Így hát a viszály tovább nőtt. Egy véres csatában a két fiú is apáik sorsára jutott. Ők azonban halálos ágyukon megbocsátottak egymásnak és kérték, hogy egymás mellé temessék őket a csatatéren.
Az Andok két legmagasabb hegyét nevezték el a két királyról. A hegyekről lefolyó olvadó hó vize pedig a megbocsátás könnyeit jelképezi. A cantuta piros és sárga virágával, melyek a két király színei is voltak, a nép egységét fejezik ki ebben az olvasatban…
