kerttörténet
… ez is Versailles. Az egymás után 3 királynak otthont adó kastélyegyütteshez hatalmas, több, mint 7500 hektáros kert tartozott. A barokk kert nemcsak a jól ismert királyi utat, a nagy csatornát és Létó és Apolló díszmedencéjét jelenti. A kerthez egész falvak és vadászterületek tartoztak … és a királyné faluja.
A szerencsétlen sorsú Maria Antoinette-t, az oktatásra állítólag nagy figyelmet szentelő anyja, Mária Terézia (lásd Ratio Edocationis) nem nevelte uralkodónőnek. Ennek ellenére a császárnő kapva a nem várt lehetőségen, Franciaország trónörökéséhez adta a neveletlen gyermeklányt.
Az ifjú trónörökösné az etikettől és a Habsburgok iránt érzett gyűlölettől fagyos Versaiiles-ban nem találta helyét és önmagát. Először a privátlakosztályát próbálta átformálni, hogy végre otthon érezze magát és valamivel lekösse idejét. A privát helyiségek díszítésében szabadkeze volt, gyorsabban követhette vagy diktálhatta a divatot, mint a hivatalos lakosztályokban, mert az etikett itt nem szabályozta például a bútorok számát és a viselkedési normákat.
Majd XVI. Lajos, hogy szeretett feleségének nagyobb nyugalmat és szabadságot biztosítson megajándékozta a Kis Trianon palotával, melyet még XV. Lajos Madame Pompadournak építetett, Ange-Jacques Gabriel építész, hogy a márkinő kedvébe járjon, aki mindenben szenvedélyesen követte a divatot, szakított a rokokó homlokzatformálással és az épület a legújabb divatnak számító klasszicizáló formára építette. Az épület mellé botanikus kertet telepítettek. A rousseau-i gondolatok a Trianon palota falai között is gyökeret vertek és távol a hatalmas barokk sétányoktól a Kis Trianon közelében megépült a királyné faluja.
A vidék, a természetes élet illúzióját keltették az egyszerű épületek és körülötte az „anglus” kert a természet békéjét sugallta. A „falu” a menekülést jelentett a szigorú udvari etikett és az ország gyűlölködő hangja elől. Richard Mique építész a királyné falujába tejgazdaságot, melléje kisméretű színházat, könyvtárat és egy malmot tervezett. A mesterséges tó partján 12 épületből álló együttes kertjeiben a láthatatlan személyzet zöldségeket és gyümölcsöket termelt, a királyné szamócát szedet a trón apró várományosaival. Az épületektől távol állatok legeltek. Falusias külsejük ellenére az épületek belsejét gazdagon díszítették elegáns bútorokkal és porcelántárgyakkal, bár a helységek valóban szűkösek voltak.
Az „anglus kert” előképe a tájképfestők idilli pásztorjeleneteinek díszletet adó harmonikus táj volt. A kertépítők nem környező természetet, hanem a tájképeket másolták és formálták parkká. Ez a díszletszerű parképítés és kertformálás összhangban volt a királyné falujának feladatával: a szabadság illúziójának díszlete.
