A tél borongós napjait a zöldséges polcokon látható szebbnél szebb, finomabbnál finomabb és érdekesebbnél érdekesebb gyümölcsök is vidámabbá tehetik. Nézzük csak… ott az a narancssárga, az nem datolyaszilva?
Dél-Kelet Ázsia (Japán, Kína) őshonos növénye a datolyaszilva, más néven kákiszilva, vagy hurma. Kínában, Indiában már az ókorban termesztették, a Földközi tenger vidékén is régóta telepítik. Közép-Európában viszont csak olyan éghajlatú területek téli hidegét éli túl, melyek alkalmasak szőlőtermesztésre is. Vagyis hazánkban sem véletlenül találjuk meg egyre több példányát kertekben, parkokban, arborétumokban.
Szép, tömött koronájú fává fejlődik, 10-12 méternél ritkán lesz magasabb. Őszi lombszíne is szép, hasonlóan színeződik, mint bogyó termése. Lapított, paradicsomra emlékeztető termése narancssárga színével igazán figyelemfelkeltő. Íze, ha már megérett, az édes sárgabarackot idézi.
Aki éretlenül harapott bele a datolyaszilvába, egyhamar nem felejti el azt a szájat összehúzó ízt. A fanyarságát a csersav okozza, mely az érés során fokozatosan elbomlik. A gyümölcs utóérő, jellemzően a csészelevelekkel együtt októbertől kezdődően vágják le a hajtásokról. Így láthatjuk őket a zöldségesnél is. A gyümölcsének magas a C-vitamin tartalma, emellett karotinban és cukorban is gazdag. A héja is fogyasztható.
Itt még a kicsi, éretlen gyümölcskezdemény látható, a csészelevelekkel.
Erősen hideg teleken a fa fiatal ágai, hajtásai nálunk visszafagyhatnak. Idősebb korú példányai már kevésbé érzékenyek. A Budapesti Corvinus Egyetem (Kertészeti Egyetem) Budai Arborétumában és a Füvészkertben is láthatóak szép példányai.
