
Dzsungelgyümölcsös. Ki tudja még, hogy nem az esőerdőkről, hanem a magyar folyamközökről beszélünk?
A középkori magyar jólét egyik alappillére az egész Kárpát-medencére kiterjedő ártéri gazdálkodás volt. Az ártér hasznosítása nagyon sokrétű volt, nem csak a vízgazdálkodásra korlátozódott. Az ártereken, töltések oldalában ültetett vagy madár hordta magokról kelt gyümölcstermő cserjékből, fákból, idővel erdővé terebélyesedő dzsungelgyümölcsösök jöttek létre.

A budapesti Szent László Kórház onkológiai centruma két évvel ezelőtt a felújított 29 –es épületbe költözött. Az épület a kórházterület elhagyott szegletében, a „dzsungelbe” ágyazottan, állami támogatásból szépült. Dr Bodoky György professzor, az onkológiai centrum vezető főorvosa rám bízta az épülete körüli terület, hol Esterházy emlékparkot kívánt létrehozni. Egy parkot, mely a halálos kórral küzdőket az élet felé orientálja.

A Nagybanit elhagyva, a Budapest táblánál a főváros Gyállal találkozik. Az Árpád-kori település szőlőligeteiről volt híres. A Károlyiak birtoka volt az utolsó állomás az Alföldről a fővárosba tartó marhahajtó úton. A település Pest közelségének köszönhetően gyorsan gyarapszik, sokan cserélik a pesti lakást gyáli házra.